4. óra TÜKRÖZÉS PONTONKÉNT
M.: Mielőtt
belefognánk a pontonkénti tükrözésbe, szükségünk van a tengelyes tükrözés
fogalmának másik megközelítésére. Eddig a transzformációt szavainkkal és tevékenységeinkkel
egyaránt síkmozgásként kezeltük. A szerkesztéskor azonban nem fogjuk a sík
minden pontjának megfelelőjét legyártani, sőt a síkot mozgatni is
csak „ellenőrzésként” fogjuk. Térjünk tehát vissza a „szurkálásos”
módszerhez, és vessük össze a másolópapírossal. Természetesen nem célunk
geometriai bizonyítást adni arra, hogy a tengelyes tükrözés két definíciója
ekvivalens. Mivel, mindkettőt használjuk, sőt, későbbi
tanulmányainkban mindkettőt alkalmazzuk majd bizonyítások során szükséges,
hogy a két fogalom egyrészt elkülönüljön, másrészt tudjuk, hogy
megegyezők. Így később visszakérdezhetünk egy – egy megállapítás
elhangzásakor, hogy a tükrözés fogalmának melyik megközelítését használjuk ki.
Logikai építkezéseinkben ez nagyon fontos.
F.: VISSZATÉRÉS:
Válasszunk egy egyszerű ábrát, valamint egy tengelyt! (Én írott kettest
szoktam, „előtte függőlegesen” a tengely, így a tükörképpel
egyesített ábrán egy szivecske úszik a vízen.) Egy-egy „cetlin” készítsük el
mindkét módszerünkkel a tükörképet!
Kérdés1:
- Mi a lényeges
különbség a két eljárás között? A másolópapírral
MOZGATJUK A SÍKOT , míg a szurkálással csak a FÉLSÍKOT MOZGATJUK, ezért, ha az
ábra „átlóg” a másik félsíkba, akkor MEG KELL FORDÍTANUNK a félbehajtott lapot
és a túloldali ábrafoszlányt is át kell szurkálni. A szurkálás tehát
FÉLSÍKONKÉNT felel meg a tükrözésnek.
- Vedd elő a
tükröt! Melyik rajzolási eljárásnak mi köze a tükör alkotta képhez? A szurkálás felel meg a tükör két oldalának külön-külön,
míg a másolópapírral egyidejűleg működik a tükör két oldala.
M.:
Fontos
kérdések ezek, hiszen a három féle tapasztalat kapcsolatára nyitnak szemet, s
elvezetnek a geometriai absztrakcióhoz, ennek végterméke a ponttranszformáció,
melyet tengelyes tükrözésnek nevezünk.
Kérdés2: Hogyan SZERKESZTHETNÉNK MEG egy pont
tükörképét?
Vegyél fel egy tengelyt és egy P pontot!
Próbálkozz!
M.:
-Hagyjuk, hogy tetszőlegesen vegyék fel a P
– t , ne is válaszoljunk olyan kérdésekre, hogy „Hova tegyem a P – t?”,
hiszen ez megvizsgálandó esetekhez vezet. Még ha ismétlés is, az alkalmazásban
látni fogjuk, nem mindenkinek nyilvánvaló, hogy mit kezdjen egy tengely
pontjával akkor, amikor szerkeszteni kell.
-Hagyjuk, hogy eljárást keressenek! Kiderül
közben MILYEN „LÉPÉSEKET” fogadunk el szerkesztésnek, melyeket nem, és rá
tudnak találni többféle szerkesztési módra.
-A szerkesztési eljárásokról:
1. Amidőn a pontból
a tengelyre állított merőlegesre rámérjük a pontnak a tengelytől vett
távolságát annak túloldalán, akkor a tükrözés pontonkénti definícióját
alkalmazzuk. Tankönyvcsaládunk szóhasználatában:
Sík pontjai figyelem! Futás a tengelyhez a legrövidebb úton, majd onnan
ugyanazon az úton ugyanannyit tovább!”
Ne érezzük „infantilis”-nak, nagyon szemléletesen fejezi ki pontosan azt,
amit a ponttranszformáció fogalma követel, hogy ti.: a sík minden pontjára egy
utasítás, egy függvény hat. Hasonlít ez a szám-szám függvények
előkészítésében alkalmazott „szabályjátékok, gépek” megközelítési
módjához. Tiszta transzformáció fogalmat eredményez tanítványaink fejében.
2. Amikor a tengelyen
kijelölt fixpontokkal végezzük a szerkesztést, akkor viszont síkmozgásos
definíciónk kel életre, hiszen a két fixpont és a tükrözendő pont által
kifeszített háromszöget „másoljuk át” a tengely túloldalára, ráadásul
kihasználva, hogy itt egybevágóság működik.
Most, hogy módszereink vannak és a lehetséges mértékben
értjük, mit miért teszünk, tehetünk, csupán a „favágó munka” van hátra, a
gyakorlás.
M.: Gondolatok a „favágó” munkához:
- Emeljük ki külön a
merőleges szerkesztését külső pontból!
- Elkerülhetetlen
sok-sok konkrét szerkesztés elvégzése, ez azonban meglehetősen „unalmas”,
különösen nehezen értik meg a gyerekek, miért kell a szerkesztés menetét
akár csak megfogalmazni, nem még leírni. Íme egy ÖTLET,
melyet Kovács Csongorné, Mara néni óráján
láttam a Fazekasban.
A „kiszemelt áldozat” – miután egy szerkesztési feladatot elvégzett az osztály
önálló munkában – hátat fordít a táblának, és lépésenként adja a szerkesztési
utasításokat, amelyeket a tanár a táblánál, azaz „nyilvánosan” hajt végre.
Természetesen minden kiskaput kihasználva igyekszünk „elrontani” a megoldást.
Ezzel elérjük, hogy egyrészt a hangulat tetőfokára hág, másrészt mindenki
pontosan érteni fogja, hogy az utasítás mely részen volt pontatlan, milyen
fontos momentum maradt ki. Egy – két ilyen „bohóckodás” után már jól értik a
lényeget, s ekkor a táblai manőverezést is átengedhetjük a diákoknak.
Tapasztalataim szerint a gyerekeknek ettől a feldolgozási formától
ugrásszerűen javul nyelvhasználatuk, lényeglátásuk, rövid idő alatt
megértik, hogy mekkora „lépésekre” kell, lehet, érdemes felbontani egy szerkesztési
eljárást. Ezután már nem okoz gondot annak leírása.
- Gyakoroljunk
négyzetrácson is, koordinátarendszerben is, hogy tapasztalják a gyerekek, hogy
különböző műveletek hogyan függnek össze azzal, hogy egy
transzformáció torzít-e, vagy sem.
- Tk.38-39.oldal. 1-5.
- Eleinte diákjaink
„ellenőrizzék” a szerkesztések eredményét másolópapírral, ennek használata
segíti a geometriai látás fejlődését, később már „szemmértékük és
arányérzékük” révén is felismerik a hibákat.
Előző fejezet
Következő fejezet
Tartalom