Megjegyzés:

A következő feladat keretet nyújt a 100 osztóival való oszthatósági szabályok megfogalmaztatására. A táblára felkerülnek 100 osztói (ezeket összeszedhetik a gyerekek, vagy mi adjuk meg a számokat, ekkor viszont találják ki ők, milyen szempont szerint válogathattuk össze épp ezeket a számokat.)

Néhány 3-5 jegyű számot teszünk a táblára, ezeknek egy-egy jegyét  pl. „ragaccsal” eltakartuk.
A gyerekeknek el kell dönteniük az összegyűjtött számok mindegyikéről, hogy osztója-e a kirakott számnak.

Természetesen  3 féle válasz lehetséges: igen, mert…;nem, mert….; lehet, de nem biztos pl…

Használhatjuk itt a három válasz helyett a csoportosítást biztos, lehet, lehetetlen címszavakkal, akár el is játszhatjuk valószínűségi játékként dobókockán dobva a letakart számjegyeket, a kérdés ekkor csak annyi, hogy mely oszthatóságok teljesülte biztos esemény, melyeké lehetetlen, és melyek amelyek bekövetkezhetnek, de nem feltétlenül.

Megoldás közben rendre felszínre kerülnek az oszthatósági szabályok (100 osztóival), ezeket külön-külön fogalmaztassuk is meg, mire a végére érünk a szemesebbje azt is észreveszi, hogy mindegyik vizsgált esetben elég az utolsó 2 számjegyet megfigyelni. Ennek indoklására csak akkor térjünk ki, ha osztályunk „vevő” rá, ráér a következő tanévben is.
Tapasztalatom szerint, ha csak néhány gyerek képes e jelenségek indoklására, már érdemes róla beszélni anélkül, hogy számon kérnénk. Így 7. osztályban már ismerősként tér vissza a gondolat, sőt, az oktatási folyamatban addig többször is újra előkerülhet, s ha szorgalmasan rákérdezünk minden adódó alkalommal: „Tényleg, miért is?”, akkor bőséggel van érési idő is, ismétlés is, ami az ügyesebb gyerekeknek sincs hátrányára.

Megjegyzés:

1000 osztóival is hasonlóképp bánhatunk el, de ha tanítványaink világosan látták a 100 osztóival való oszthatósági szabályok működésének titkát, akkor itt már nincs nagy lépés, maguk is könnyedén megfogalmazzák az újan érkezett 8, 125, 40 osztókra vonatkozókat. Már „csak” gyakorolnunk kell.