2006. május 23.

Az előadás címéről

Tegyük fel, hogy négyen valamilyen kártyajátékot szeretnének játszani, például francia kártyával bridzselni. Nem a szabályok érdekelnek minket, összesen annyit kell tudnunk, hogy a bridzset az 52 kártyás, tehát egy pakli, joker nélküli francia kártyával játssza négy játékos, mindegyiküknek 13 lapot osztanak rögtön az elején. Minket most csak az a kérdés érdekel, hogy hogyan osszuk ki a lapokat úgy, hogy elég véletlenszerű legyen a leosztás. Nyilván nem felelne meg a célnak, ha egy frissen vásárolt kártyacsomagból egyből osztani kezdenénk (miután a jokereket kitettük), hiszen a boltban vásárolt pakli még „rendezett”, a kártyák „sorban” jönnek: először a treffek, aztán a többi szín, ráadásul mindegyik szín sorba rendezve a kettestől az ászig. Előbb „jól meg kell kevernünk” a kártyát, például úgy, hogy ketté választjuk a kártyacsomagot és az egyik felét belekeverjük a másik felébe, majd ezt párszor megismételjük? De hányszor? Ha egyszer csináljuk, akkor nagy valószínűséggel többen is hosszú egyszínű sorokat fognak kapni, tehát korántsem lesz „véletlenszerű” a keverés. Viszont ha 15-ször megismételjük ezt a keverést, akkor már mindenki úgy fogja érezni, hogy elég véletlenszerű lesz a leosztás. A kérdés az, hogy hányszor kell a műveletet megismételnünk ahhoz, hogy az eredmény már „véletlenszerű” legyen.

	Megtekintés	Letöltés
A cikk anyaga