Weöres Sándor Haragosi című versével is játszhatunk ritmusjátékot, melyre később még visszautalhatunk. Én kipróbáltam, kb. 10 percet igényelt, és nagy sikere volt, 2-szer is! Hogy másodszor hogyan az kiderül néhány órával később!
A játék lényege: Felírjuk ( a szünetben) a táblára az egész verset, és soronként alá írunk egy-egy ritmust, melyet különböző eszközökkel szólaltathatnak meg a gyerekek. Ha vannak ritmushangszereink, akkor dob, csörgődob, rumbatök, egyebek jók, de ezek híján, vagy ezekkel együtt is hangulatos a dobbantás, padra ütés – finoman ujjal, és a rumbatöknek megfelel, ha néhány gyerek mondja: ssz-sz, ssz-sz, ssz-sz ügyelve, hogy az első sz-et mindig erősebben nyomja meg.
Az osztályt három csapatra bontjuk: „rumbatökök”, szavalókórus, és 3-4 mély hangú fiú az alap.
Az ALAP végig nagyon egyenletesen ritmikusan mormogja:
dinn - donn - diridonn, (ritmusa: tá tá ti-ti tá)
dinn – donn – diridonn
A SZAVALÓK két ütem késéssel elkezdik a verset az alap által nyújtott ritmusra, először nagyon halkan, a második versszakban hangosabban, majd előlről még egyszer, versszakonként emelkedő hangerővel. Az aláhúzott szótagokra hangerővel kis nyomatékot tegyenek. Figyeljünk rá, hogy a vége ne ordítás legyen, de zengjen a terem a szavalóktól. Nagy élmény, ha szépen csinálják!!!
A HANGSZEREK a leírt képlet szerint keltenek zörejeket a kórussal együtt egyre hangosabban (rumbatöknek legalább 5 gyerek kell, hogy hallható legyen)
HARAGOSI
Fut, robog a kicsi kocsi, Rajta ül a Haragosi, Din don diridongó. Ha kiborul az a kocsi, Leröpül a Haragosi, Din don diridongó. |
Fut a havon a fakutya, Vele fut a retyerutya, Din don diridongó. Ha kiborul a fakutya, Leröpül a retyerutya, Dindon diridongó. |
Mindezt miért csináljuk? Nem csupán a jókedv a célja – bár ne titkoljuk, ez is benne rejlik – fel fogjuk ezt az élményt használni annak érzékeltetésére, hogy az oszthatósági tulajdonságok RITMUSt szabnak meg az egészek világában.
Várjunk legalább két matekórát, s csak azután süssük el e feladatot:
Rajzolj egy számegyenest, legalább 0-tól 30-ig!
Úgy írom le a folytatást, ahogy nálunk zajlott. Sok tétova tekintet, tapogatózások: számokat, számegyenest, színes pöttyöket, stb
Mígnem egyik tanítványom gyanakvó felismeréssel felkiáltott: Ez egy RITMUS! Ritmus a számegyenesen.
Ebben a pillanatban döbbent csend, majd szinte egyszerre kézerdő ugrott a levegőbe, kigyulladtak a fények a szemekben, majd elszabadult a mondani akarás, s némi zűrzavar keretében innen is onnan is lelkesen kiáltozták: ez a Haragosi!
Az ilyen pillanatokért érdemes a „színeskék”-et elsütni. Mondják, hogy zene és matematika nem állnak távol egymástól, de oly ritkán lehet ezt észrevenni!