Informatikai és Hírközlési Minisztérium Oktatási Minisztérium Apache Php Mysql Fazekas Mihály Gyakorlóiskola
  Bejelentkezás
Üdvözöljük a Matematika portálon!  
Surányi László: A Fazekas „matektáborok” rövid története

Surányi László

A Fazekas „matektáborok” rövid története

Készült a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány (KOMA) támogatásával



A „matektáborok” kitalálója; a táborok célja

A „matektáborok” immár több, mint harminc éves múltra tekinthetnek vissza. Csakúgy, mint az előkészítő szakköröké, a táborok kitalálója és első szervezője is Kőváry Károly volt. De ki más is lett volna, mint az utolérhetetlen és legendás „Kavics tanár úr”. Hiszen a Fazekast az ő jelenléte tette azzá, ami. Csak aki nem ismerte őt és nem élt a belőle sugárzó nyugodt, vidám és szabad levegőben, csak az gondolhatja, hogy a Fazekas holmi „versenyistálló”. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ő a versenyeket elfogadta, mert vannak, de ha már vannak, valami egészen másra használta őket: arra, hogy a diákoknak kedvet csináljon a feladatmegoldáshoz, egyéni leleményességük fejlesztéséhez. A táboroknak is a versenyfelkészülés volt a „hiva­ta­los” célkitűzésük. De aki részt vett benne, az tudja, hogy valójában egészen másról, sokkal többről szól.

A kezdet és a helyszínek

1974-ben volt az első, és azóta minden ősszel 30-40, az utolsó két gimnáziumi évfolyamról kiválogatott fazekasos matektagozatos diák – néha egy-két nem tagozatossal együtt – egy hétig, pontosabban: hétfőtől péntekig minden más teendőjét félretéve reggeltől estig matek­fela­datokat old meg. Na persze leszámítva a napi két óra sportot, az evést és az alvást és esténként a társasjátékokat. A helyszín már többször változott, kezdetben Tahitótfalu volt a „székhely”, később Zalakomárban és a Balaton mellett is voltak táborok, végül a Duna mellett „kötöttünk ki” – egyelőre. Előbb Budapesttől délre, Dömös lett a helyszín, legújabban pedig északra, Kismaros, egészen a Duna-parton. (Ennek az utolsó „költözködésünknek” az oka: a „Kalyaktanya” tulajdonosa, „tanyájával” együtt átköltözött Dömösről Kismarosra.)

Ha szép őszi hetet sikerül kifogni, akkor gyönyörű a táj is, s miután a nap egy jó része azzal telik, hogy a diákok négyes csoportokban oldják meg a feladataikat, ilyenkor sokan kiülnek a Duna-partra. Őszeleji napsütés, hömpölygő Duna, vidám gyereknevetés: a (ritkán) arra járók ugyancsak csodálkoznak, hogy ezek a fiatalok a Duna-parton matekozással töltik idejüket. De sajnos előfordul az is, hogy rossz időt fogunk ki, s ilyenkor a matekozás már nappal is szűkebb térben zajlik.

Mi az a „fülbesúgás”?

Az esték mindenképp a házban zajlanak, s ilyenkor, főleg az utolsó este, ugyancsak megsokasodik a tanárok dolga: a csoportok ilyenkor „hajráznak”, egyre több feladatmegoldását akarják „fülbesúgni”. „Fülbesúgásnak” Kavics nevezte el azt a „műveletet”, amikor egy feladat megoldását nem a tábor nyilvánossága előtt, táblánál mondják el, hanem minden csoport külön-külön mondja el a feladatért „felelős” tanárnak. A tábor első napjaiban még aránylag nyugtuk van a tanároknak, de az utolsó nap bizony sokszor kellett már ennek a „műveletsornak” úgy éjféltájban „hatalmi szóval” kellett véget vetni. Persze ilyenkor is megindul az alkudozás: hadd mondhasson el minden csoport legalább még egy feladatot. S ilyenkor a tanár elgondolkozhat: melyik a fontosabb, hogy kialudja magát, vagy hogy engedje érvényesülni a diákok lelkesedését. És persze arra is volt már példa, hogy egy-egy ilyen este a feladatokból lassan más, általánosabb témák felé kanyarodott a szó.

Mi a „közpréda”?

A „fülbesúgással” máris a „közprédáknál” vagyunk. Ez megint Kavics elnevezése az olyan feladatokra, amelyeket az a csoport, amelynek feladták, nem tud egy nap alatt megcsinálni. Az ilyen feladatok 24 óra után „közprédává” válnak, s minden csoport (természetesen a feladatot kitűző csoport kivételével) elmondhatja a megoldását egy tanárnak. Elejétől fogva „közprédák” azok a feladatok, amelyeket a tanárok tűznek ki.

A matektáborok formájának kialakulása: az első idők

De kezdjük az elején. Mert a matektáborok mai szerkezete csak a nyolcvanas évek elejére alakult ki. Az első matektáborokban még az előadások domináltak. Szinte minden napra jutott egy-egy előadó. Több fiatal matematikus szerepelt közöttük, jó részük Fazekasos öregdiák (például a 80-as táborban Babai László, Elekes György, Laczkovich Miklós és Pósa Lajos tartott előadást). E sorok írója is egy ilyen tábori előadás révén került újra kapcsolatba a Fazekasos matek-élettel, s ez volt az első lépés afelé, hogy később itt legyen matektanár. Amikor megérkeztem, meglepve láttam, hogy a diákok egy része kényelmesen elhelyezkedik a földön és úgy hallgatja az előadást. A részbenrendezésre vonatkozó minimax tételekről beszéltem, s miután nem jutott elég idő a főtétel bizonyítására, a diákok – ma már sokan közülük szintén egyetemi kutatók, oktatók vagy éppen gimnáziumi matektanárok – azt kérték, hogy szakkör keretében folytassuk. Ez csak egy példa, az én személyes élményem arról, hogy milyen érdeklődés mellett zajlottak az előadások. A helyszín is igen hangulatos volt, s ha jól tudom, a diákok még olykor maguk főzték maguknak az ebédet. A nap fennmaradó részében tanároktól kapott feladatokat oldottak meg szakkörszerűen.

A tábor formájának átalakulása: a csoportok és a „hozott” feladatok

A nyolcvanas évek elején újítást vezetett be Kavics: a táborban (majd még később már a tábor előtt) négyes csoportokba szerveződnek a diákok, s így oldják meg a feladatokat. A csoportok között pontverseny van, a végeredményt utolsó nap hirdetik ki a tábort vezető tanárok. A dicsőségen kívül más jutalom nem jár a győzteseknek, és persze vesztes nincsen.

A lényeges újítás az, hogy a diákok maguk is hoznak feladatokat, amelyeket egymásnak (a másik csoport tagjainak) adnak fel. Ennek lebonyolításánál persze vigyázni kellett arra, hogy minden csoport minden csoportnak adjon feladatot, s hogy egy csoport se adhasson túl nehéz feladatot a másiknak (sem túl könnyűt). Ennek az újításnak megvolt az az előnye, hogy a tábor nemcsak addig az egy hétig tartott, amíg ott voltunk: a diákok már nyáron elkezdenek azzal foglalkozni, hogy milyen feladatokat fognak kitűzni. És már eközben is sok feladattal, megoldással ismerkednek meg, hiszen vagy meg kell oldaniuk a kitűzésre szánt feladatokat, vagy legalábbis jól meg kell érteni azok megoldását. Emellett a találékonyabbak és kreatívabbak maguk is találtak ki feladatokat, ezekből néhányat ismertetek is a tábor feladataiból készült válogatásban.

Kezdetben az volt a szabály, hogy minden feladat megoldását le kell írni és a megoldást le kell hozni a táborba. Probléma esetén, így ha nem akadt megoldó, s a tanárok sem vállalkoztak tengernyi teendőjük között arra, hogy a feladat megoldásán gondolkozzanak,  a kitűző előkapta a megoldását. Később ezt úgy módosítottuk, hogy szeptember elején, még a tábor előtt be kell mutatniuk a tanáruknak a feladatok szövegét és ha kérdéses, a megoldást is.        Ez utóbbira több okból is szükség van. Egyrészt azért, mert sokszor adtak fel olyan feladatot, ami benne volt ismert feladatgyüjteményekben, márpedig a táborba mindenki bármilyen megoldási segédeszközt használhat. Másrészt volt már példa arra, hogy egy feladatról csak a táborban derült ki, hogy megoldásának csak az elmondása egy órát vesz igénybe. És volt már olyan feladat is, aminek a megoldása éveket vett igénybe. Itt említem meg, hogy a feladat „nehézsége” igen relatív fogalom. Az ismertetett tábori feladatok között bemutatok olyan feladatot is, amelyet az egyik táborban senki nem tudott megoldani, egyszerűen rossz nyomon indultak el, ahogyan nem is lehet megoldani. Ezen felbuzdulva egy későbbi táborban feladtuk nehéz tanári példának, és szinte azonnal minden csoport „fülbesúgta” a megoldását.

A feladatok másik része a „tanári feladatok”, ezeket a tanárok adják fel „készleteikből”. Miért van erre szükség? Mindig előfordul, hogy a diákok által kitűzött feladatok között nem szerepel egy-egy téma vagy egy-egy feladattípus, amit fontosnak tartunk.

Visszatérve a feladatok előzetes leírására: ez természetesen hozta magával, hogy a csoportok nevet találtak ki maguknak. Eleinte csak a saját nevüket írták fel a feladatlap tetejére, később már egész „vad” neveket is kitaláltak maguknak. Azok között, amelyekkel én találkoztam, a „legvadabb” talán a „Bunkósarok” elnevezés volt.

A napirend

S most nézzük, hogyan is zajlik egy nap. Reggel ébresztő. Ez a második naptól kezdve a nap talán legkellemetlenebb része, volt már olyan, hogy egyesével kellett mindenkit „kiénekelni” az ágyból. (Dobos tanár úr az „éneklés” helyett bevezette a körtemuzsikálást.) De volt már olyan is, hogy egy szoba diákjai egytől-egyik falnak fordulva, fejig magukra húzott takaróval fogadták a tanárt. Amikor aztán többszöri felszólításra sem mozdultak, s a tanár odalépett az első ágyhoz, a háta mögöt felhangzott a gúnykacaj: a diákok már mind felöltözve álltak az ajtóban, az ágyon a csomagjaik aludtak betakarva. Mint említettem, újabban Dobos tanár úr körtemuzsikája helyettesíti az ébresztőórát és az „ébresztő!” felszólítást.

Miután túl vagyunk az ébredés nehézségein, következik a közös reggeli, persze mindig akadnak, akik ezt az időt még inkább az ágyban töltik. Reggeli után kezdődik a matekozás. Vagy közös foglalkozás keretében feladatmegoldásokat hallgatunk meg, vagy a csoportok külön-külön nekiveselkednek kapott feladataik megoldásának. A tanárok utóbbi esetben körbe-körbe járnak, s esetleg „kicsit arébb tolják” a rossz irányban elindult gondolatokat. Ilyenkor is van alkalom a „fülbesúgásra”. A kitűzött feladatok között mindig vannak félreérthetők, ezek pontos szövegének tisztázása is a tanárok feladata.

A közös foglalkozás a tábor legnehezebb és legvitatottabb pontja. Ugyanis a feladatok megoldását végighallgatni anélkül, hogy előtte gondolkodtak volna rajta: ez sok gyereknek nem okoz örömet, nem is igazán tud rá figyelni. Persze a kitűzőket és a megoldókat érdekli a megoldás, de marad még pár csoport, aki inkább ilyenkor is a saját feladatai megoldásával foglalkozik. Több módszert kipróbáltunk már ennek a nehézségnek a megoldására, hiszen nem volna célszerű feladni ezt a közös foglalkozási formát. Ugyanis a tábor egyik célja éppen az, hogy sokfajta feladatot és megoldást lássanak, halljanak a résztvevők.

Visszatérve a napirendhez: a délelőtt egésze matekozással telik. Utána ebéd, ebéd után „szieszta”: ez alatt a tanárokat sem lehet zavarni. Még fülbesúgásra sem vehetők igénybe. A diákok egy része ilyenkor intézi bevásárlásait, hiszen egy fiatalnak a legbőségesebb ebéd sem elég. Más részük pihen, megint mások ilyenkor is feladatot oldanak meg. A szieszta után szabad foglalkozás: ez általában focit vagy pingpongot jelent, újabban röplabdázásra is volt már példa. Aki akar, félrevonul.

Aztán ismét matekozás, ismét vagy közösen, vagy csoportokban. Ha van előadás, azt is ilyenkor szoktuk megtartani. A vacsora aránylag korán van, s utána többnyire van még matekozás.

S most jön a nap legoldottabb része. Tévézés, beszélgetés, társasjáték. Ebbe hol „beszállnak” a tanárok is, hol inkább pihennek, vagy éppen dolgoznak: megoldásokat hallgatnak meg. Mint említettem már: ez utóbbi, főleg az utolsó napokban, néha éjfélig is elnyúlik. Így aztán pénteken mindenki élményekkel gazdagabban, de meglehetősen kimerülten készül a hazaútra.



Kiemelt támogatónk 2006-ban:
Tigra Computer
Támogatóink 2003-ban:
Oktatási Minisztérium
Powered by:
Apache + Php + Mysql
Kapcsolat
hraskoa@fazekas.hu
Copyright © 2004-2010 Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium. Served by pingvin.