Informatikai és Hírközlési Minisztérium Oktatási Minisztérium Apache Php Mysql Fazekas Mihály Gyakorlóiskola
  Bejelentkezás
Üdvözöljük a Matematika portálon!  
Matematikai konstansok


Matematikai konstansok

Előadások támogatói
Támogatóink:
Budapest Bank Budapestért Alapítvány
A Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottsága
A Typotex Elektronikus kiadó Kft

Pelikán József 2006. november 21-ei előadása nyomán készítette Török Lajos és Hraskó András

Az ábrák és animációk a
Coreldraw GeoGebra Mathematica Maple
szoftverekkel készültek

Tartalomjegyzék

A &pi származtatása
Az e származtatása: kamatos kamat
Az e származtatása: természetes logaritmus
Az et függvény hatványsora
Az e származtatása: a hiperbola alatti terület
Törtek és lánctörtek
Néhány különleges, π-t előállító sor
Összefüggések több nevezetes konstanssal
A Bázeli probléma
A „nézd és mondd!” sorozat

A π származtatása

Aztán öntött egy medencét is. 10 könyököt tett ki az egyik peremétől a másikig; kerek volt, a magassága 5 könyök, és egy 30 könyöknyi zsinór érte körül. ...

Biblia, Királyok I. könyve, 7, 23. A bronz medence

Definíció: a kör kerületének és átmérőjének arányát π-vel jelöljük.

A bibliai idézet szerint π értéke 3. Az i.e. 1650-ből származó egyiptomi Rhind papiruszon a  érték szerepel a kör kerületének és átmérőjének arányára (a tizedestört alak természetesen itt és a későbbiekben is modern átírás). A fennmaradt dokumentumok szerint a Szirakúzai Arkhimédesz (i.e. 287-212) volt az első, aki becslést adott π-re, tehát ő nem állította, sőt tudta, hogy nem találta el π pontos értékét. Számításai szerint:

Arkhimédesz felső becslése a legjobb közelítés azok közül, ahol a nevező nem nagyobb, mint 7. Egy még jobb racionális közelítés viszonylag kis nevezővel a amelynek π-től való eltérése kisebb, mint 2,67·10-7. Mielőtt megismerkedünk Arkhimédesz eljárásával lássunk egy π-hez tartó sorozatot!

Szövegdoboz:  
1. ábra

A kör kerülete természetesen nagyobb, mint a körbe írt szabályos n-szög kerülete. Másrészt, ha nagyon nagy n-re kiszámítjuk a szabályos n-szög kerületét, akkor alig kapunk kisebb értéket a kör kerületénél. Az n szám növelésével tetszőlegesen megközelíthetjük π-t, ha képesek vagyunk kiszámolni a sokszög kerületét. De képesek vagyunk-e?

Ha pl. az n = 2k alakú számokra korlátozódunk, tehát a szabályos 2-szög (dupla átmérő), 4-szög, 8-szög, 16-szög stb. esetét vizsgáljuk, akkor esélyünk van rekurzió felállítására. Próbáljuk ezt meg! A számolás egyszerűsítése végett tekintsünk egy egységnyi sugarú kört, és az abba írt szabályos 2k-szög oldalának hosszát jelölje σk, kerületét Sk.

Az 1. ábrán látható a körbe írt szabályos 2k-szög AC oldala, valamint a szabályos 2k+1-szög AB, BC oldalai. Az OA, OB szakaszok a kör sugarai, így egységnyi hosszúak. Az AOT derékszögű háromszögben

amiből

így a TBA derékszögű háromszögben

azaz

Szövegdoboz:  
2. ábra

A σ1=2 értékből kiindulva az alábbi oldalhosszakhoz jutunk:

A szabályos 2k-szög kerülete: Sk = 2k·σk, tehát a kerület és az átmérő aránya 2k-1·σk. Ennek közelítő értékei hibabecslésekkel:

k 2k-1·σk π-2k-1·σk
1 2 1.141592653589793
2 2.828427124746190 0.313165528843603
3 3.061467458920718 0.080125194669075
4 3.121445152258052 0.020147501331740
5 3.136548490545939 0.005044163043853
6 3.140331156954752 0.001261496635040
7 3.141277250932772 0.000315402657020
8 3.141513801144301 0.000078852445492
9 3.141572940367091 0.000019713222701
10 3.141587725277159 0.000004928312633
20 3.141592653585093 0.000000000004700

A π közelítése ezzel a módszerrel lassú és meglehetősen nehézkes. A gyökvonás elvégzése még a középkorban sem volt könnyű.

Szoftver ajánló További adatokért igénybe vehetjük a számítógépet. A számításokat háromféle szoftverrel is mellékeljük, bemutatjuk a Maple, a Mathematica és az Axiom matematikai programok használatát.  Lásd az alábbi fájlokat:

I. tétel: A kör területe r2π.

Szövegdoboz:  
3. ábra

Valóban, ha a körbe írt szabályos n-szög egy oldala a, az oldalnak a középponttól való távolsága m, a kör sugara r, akkor az n-szög területe

Ha n-et növeljük, akkor az a·n szorzat a kör kerületéhez tart, így a jobb oldal első tényezője a π-t közelíti, míg m értéke a sugár hosszához tart, így a második tényező r2-hez közelít.

I. Következmény: A kör köré írt sokszög kerülete nagyobb a kör kerületénél.

Szövegdoboz:  
4. ábra

Bizonyítás Ha a kör kerülete k, a köréírt sokszög kerülete pedig K, akkor a kör területe rk/2, a sokszög területe pedig rK/2. Mivel a sokszöglap tartalmazza a körlapot, így a sokszög területe nagyobb a kör területénél. Az r/2 tényezővel leosztva kapjuk a fenti állítást.

Arkhimédesz a körbe írt és a kör köré írt szabályos hatszögekből indult ki. Módszerét feladatok formájában fogalmazzuk meg.

1. Feladat (Arkhimédesz módszerének Pfaff-féle interpretációja) Jelölje az egységnyi sugarú körbe írt szabályos 3·2n-1-szög félkerületét bn, a kör köré írt ugyanekkora oldalszámú szabályos sokszög félkerületét pedig an. Mutassuk meg, hogy an+1 az an, bn értékek harmonikus közepe, míg bn+1 az an+1, bn értékek mértani közepe:

A π-re így kapható felső és alsó becslések:

  felső becslés alsó becslés
1. 5,1961524227066318806 2,5980762113533159403
2. 3,4641016151377545871 3
3. 3,2153903091734724777 3,1058285412302491482
4. 3,1596599420975004833 3,1326286132812381972
5. 3,1460862151314349711 3,1393502030468672071
6. 3,1427145996453682982 3,1410319508905096381
7. 3,1418730499798238717 3,1414524722854620755
8. 3,1416627470568485262 3,1415576079118576455
9. 3,1416101766046895388 3,1415838921483184087
10. 3,141597034321526152 3,1415904632280500957

A pontos eljárás során gyökökkel kell számolni. Arkhimédesz természetesen nem így számolt, hanem mindenhol meglehetősen jó alsó vagy felső racionális közelítést alkalmazott.

Szoftver ajánló A korábban említett oldalak ezt a számítást is tartalmazzák a Maple, a Mathematica és az Axiom programokkal.

I. Megjegyzés Láttuk, hogy a kör, azaz a „2 dimenziós golyó” kerülete 2rπ, területe r2π. Az „n-dimenziós egységnyi sugarú „golyó” térfogata és felszíne:

  térfogat felszín (A)
n = 2k
n = 2k+1

J. J. O'Connor és E. F. Robertson: A π kronológiája (MacTutor Matematikatörténeti Archívum) J. J. O'Connor és E. F. Robertson: A π története (MacTutor Matematikatörténeti Archívum) Wikipedia a π-ről:
Arkhimédesz módszeréről:
B. L. van der Waerden: Egy tudomány ébredése,
Budapest, Gondolat, 1977
Xavier Gourdon & Pascal Sebah: Numbers, constants and computation
http://numbers.computation.free.fr/Constants/constants.html
ezen belül elsősorban a constants/Archimedes’constant π/The geometric period fejezet:
http://numbers.computation.free.fr/Constants/Pi/pigeometry.pdf

Az e származtatása: kamatos kamat

2. feladat, Jacob Bernoulli problémája (1683) Tegyük fel, hogy van egy bank, amely 1 év alatt 100%-os kamatot fizet. Ha a betett összeg p, akkor az 1 év múlva kivehető összeg
A bank azt állítja magáról, hogy nem számít fel kezelési költséget és rövidebb futamidő esetén időarányosan kisebb kamattal számol. Mennyire lehetséges felkamatoztatni pénzünket a bankban?

Érdemes-e fél év után kivenni a pénzt és azonnal visszatenni? Persze, hiszen így a félév alatt szerzett kamat is kamatozódik a második félévben. 1 év alatt a betett p összegből így

lesz. Érdemes folytatnunk: 3 évharmaddal számolva

-re növelhetjük az összeget, míg ha n egyenlő részre osztjuk az évet és mindig ki-betesszük a pénzt, akkor a

képlet adja meg a szorzótényezőt. Lehet-e  en akármilyen nagy? Alább látni fogjuk, hogy nem, hanem az en sorozat egy véges határértékhez tart. Ez a határérték az e szám:

A véges határérték létezését két lépésben igazoljuk.

II. Tétel Az en sorozat szigorúan monoton nő.

Azt kell igazolnunk, hogy

ha n pozitív egész szám.

Írjuk fel a számtani és mértani közép közti egyenlőtlenséget n darab nel és egy darab 1-essel:

A jobb oldalon álló kifejezés értéke éppen így (n+1)-edik hatványra emelés után épp a bizonyítandó állítást kapjuk.

II. Megjegyzés Hasonlóan igazolható, hogy az
sorozat is szigorúan monoton nő. Valóban,

III. Megjegyzés Az en sorozattól alig eltérő
sorozat viszont szigorúan monoton fogyó, hiszen
és így

III. Tétel Az en sorozat felülről korlátos.

Valóban,  Az utolsó egyenlőtlenségnél azt használtuk fel, hogy az En sorozat monoton fogyó.

A két állításból az analízis alaptételei alapján már következik, hogy az en sorozatnak létezik véges határértéke, de ezt az alábbi táblázat segítségével meg is magyarázzuk. A táblázat 2. oszlopában találhatók az en sorozat elemei, ezek lefelé haladva egyre nőnek. A 3. oszlopban az En sorozat elemei láthatók, ennek elemei egyre csökkennek.

n

en En
1 2 4
2 2,25 3,375
3 2,3703703703703703704 3,1604938271604938272
4 2,4414062500000000000 3,0517578125000000000
5 2,4883200000000000000 2,9859840000000000000
10 2.5937424601000000000 2,8531167061100000000
20 2,6532977051444201339 2,7859625904016411406
50 2,6915880290736053939 2,7454197896550775018
100 2,7048138294215260933 2,7318619677157413542
1000 2,7169239322358924574 2,7196408561681283498

Szoftver ajánló További adatokért lásd az alábbi oldalakat:

Az azonos sorban található két elem különbsége:

Az [en, En] intervallumok tehát egymásba vannak skatulyázva

[e1,E1] ⊃ [e2,E2] ⊃ [e3,E3] ⊃ ...

és hosszuk a 0-hoz tart. Legfeljebb egy olyan szám lehet, amelyik mindegyik intervallumban benne van, hiszen, az intervallumok hossza bármely két szám különbségénél kisebb lesz. De van-e egyáltalán ilyen szám? A valós számokra vonatkozó Cantor axióma szerint, ha egymásba skatulyázott zárt intervallumok (olyan intervallumok, amelyeknek a határpontjai is az intervallumhoz tartoznak) hossza a 0-hoz tart, akkor van közös elemük. Tehát van ilyen szám. Ezt nevezzük e-nek.

Az e szám I. definíciója: a határértéket e-vel jelöljük.

Ez a két sorozat nem alkalmas arra, hogy e-t nagy pontossággal meghatározzuk, hiszen még az 1000. közelítő értékek is csak a tizedesvessző utáni első két jegyét adják meg.

Az e származtatása: természetes logaritmus

A matematika részben a számolás tudománya. Évezredeken keresztül komoly gondot jelentett a szorzás és az osztás, különösen pedig a gyökvonás elvégzése. Talán először Arkhimédész hívta fel a figyelmet egy esetre, amikor szorozni könnyű:

Ha adottak számok, melyek egyenlő arányban állnak egymással és az egységtől kezdődnek, akkor közülük bármelyik kettő szorzata is közöttük található, méghozzá a (sorozatban) olyan messze a nagyobbiktól, mint amilyen messze a kisebbik van az egységtől...

Itt tehát az 1, a, a2, a3, a4, ... sorozatról és az ak·am = am+k azonosságról van szó. A sorozat ismeretében tehát a szorzást úgy lehet elvégezni, hogy közben csak összeadnunk kell. Minden második tag gyökét is meglel­jük a sorban és az osztást is megkönnyíti a sorozat.  Kényelmes lenne, ha minden szám benne lenne egy ilyen sorozatban és az közzé lenne téve egy kézikönyvben, mint ahogy a szögek trigonometriai függvényeiről már az Ókorban is készült, és könyvtárakban elérhető volt táblázat.

A kérdést megoldja az exponenciális függvény és inverze, a logaritmus. A „kívánt” kézikönyv a négyjegyű függvénytáblázat, ill. benne a logaritmustábla. A logaritmus függvény ismert azonosságai alapján érthető is a számolásban való hasznossága. Csakhogy a függvény-szemlélet modern korunk terméke, a Bernoullik kora előtt ilyesmiről nem volt szó. Mégis, a skót John Napier 1614-ben, tehát jóval a kamatos kamat probléma vizsgálata előtt létrehozta az első logaritmustáblát.

Napier két mozgást tekintett, az egyik az AB szakaszon történt A-ból B-felé, a másik egy A’ végpontú félegyenesen. A két mozgó pont – C és C’ – az A, illetve az A’ végpontból indult azonos kezdősebességgel, az utóbbi sebessége állandó volt, míg az AB szakaszon mozgó pont sebessége a CB szakasz hosszával egyezett meg. Napier táblázata megfeleltette a CB = x távolságot, az A’C’ = y távolságnak, az utóbbit maga Napier nevezte el az előbbi logaritmusának. A skót tudós az akkori trigonometriai táblázatok pontosságát alapul véve az AB távolságot konkrétan 107-nek vette és műve részletes magyarázatot tartalmazott miként is alkalmazható táblázata a három említett algebrai művelet elvégzésében.

Xavier Lefort: A logaritmus története, The MacTutor History of Mathematics archive: John Napier, Henry Briggs: Arithmetica Logarithmica, Mathworld: Napierian Logarithm, J. J. O'Connor és E. F. Robertson: A függvény fogalmának kialakulása (MacTutor Ma.tört. Archívum)

Vegyük szemügyre Napier modelljének egy egyszerűsített változatát!

3. feladat, módosított Napier-logaritmus Mérjük t-tengelyen az idő múlását, az x-tengelyen pedig tekintsünk egy olyan mozgást, amely a tengely origójától egységnyi távolságban, attól távolodva indul és sebessége az origótól való távolsággal egyezik meg. Határozzuk meg az x(t), t(x) függvényeket!

Megoldás vázlat

Jelölje a mozgó pont x-tengelyen elfoglalt helyét a t időpontban x(t). Fejezzük ki a mozgó pont sebességét a t=t0 időpontban! A pont Δt idő alatt t0 pontból az x(t0t) pontba megy át, így elmozdulása

Δx = x(t0t) - x(t0),
átlagsebessége pedig

Szövegdoboz:  
5. ábra
5. ábra, lásd a hozzá tartozó interaktív szerkesztést

A fenti hányadost az x(t) függvény t0 és (t0 + Δt) közti differenciahányadosának nevezik. A differencia­hányados a függvénygrafikon két megfelelő pontja közti szelő meredeksége.

A mozgó pont pillanatnyi sebességét a t0 időpontban x’(t0)-lal jelöljük, ez az átlagsebesség határértéke, amint Δt tart a 0-hoz:

Szövegdoboz:  
6. ábra
6. ábra, lásd a hozzá tartozó interaktív szerkesztést

Az x’(t0) mennyiséget az x(t) függvény t0–beli meredekségének vagy differenciálhányadosának is nevezik. Az x’(t0) mennyiség tehát az x(t0) függvény grafikonjához a (t0, x(t0)) pontban húzott érintő meredeksége.

A mozgásra kirótt feltétel szerint

minden t0 valós számra. Olyan függvényt keresünk, amelynek deriváltja minden pontjában megegyezik az ottani függvényértékkel, azaz a függvény deriváltfüggvénye maga a függvény. Látni fogjuk, hogy az exponenciális függvények között találunk ilyet: épp az ex a megfelelő.

Legyen tehát x(t) = at, ahol a tetszőleges pozitív szám. Az exponenciális függvény differencia­hányadosa:

Vegyük észre, hogy a jobb oldali tört értéke független t0-tól és nem más, mint az a alapú exponenciális függvény differenciahányadosa 0 és Δt között. Ennek határértéke az exponenciális függvény deriváltja a 0-ban. Máris beláttuk, hogy – bármelyik alap esetén – az exponenciális függvény deriváltja arányos az eredeti függvénnyel és az arányossági tényező ugyanezen függvény deriváltja a 0-ban. Az a alap tehát akkor megfelelő feladatunk szempontjából, ha az at függvény deriváltja a 0-ban 1.

Szövegdoboz:  
7. ábra
7. ábra

Tekintsük most a tat függvény inverzét, az att, tehát az x → loga(x) függvényt. E két függvény grafikonja egymás tükörképe a t=x egyenesre. Megfelelő érintőik is egymás tükörképei. A (0; a0)=(0;1) pont tükörképe az (1;0)=(1; loga1) pont. Az at függvény grafikonjának (0;1) pontbeli érintője pontosan akkor 1 meredekségű, ha a logax függvény grafikonja (1;0) pontbeli érintőjének meredeksége 1. Ez a meredekség:

Tekintsük pl. a 0-hoz tartó 1/n sorozatot. Így:

A meredekség tehát pontosan akkor 1, ha a=e. Ezzel beláttuk, hogy az x(t)=et, t(x)=loge(x)=lnx függvények megoldásai a feladatnak. Az analízis eszközeivel megmutatható, hogy más megoldás nincs. A „módosított Napier-féle logaritmus” tehát a természetes (azaz e alapú) logaritmus.

Fent a Δx→0 típusú függvényhatárértékről áttértünk az 1/n speciális sorozatra (n→∞). Egy matematikailag precíz bizonyításnál szükséges lenne megmutatni, hogy 1/n helyett bármely 0-hoz tartó Δxn sorozatnál is fennáll a  összefüggés.

IV. Megjegyzés Egyúttal beláttuk, hogy a tet függvény deriváltja önmaga.

Az e szám II. definíciója: e-vel jelöljük azt az alapot, amelyre az f(t)=et függvény deriváltfüggvénye önmaga, azaz  f ’(t) = f (t) = et.

V. Megjegyzés Eredményeinkből az x→loge x = lnx függvény deriváltfüggvénye is meghatározható. Az lnx függvény grafikonjának tükörképe az y=x egyenesre megegyezik az ex függvény grafikonjával. Az (x, lnx) pont tükörképe az (lnx, x) pont, a logaritmus függvény (x, lnx) pontbeli érintőjének képe az exponenciális függvény (lnx, x) pontbeli érintője. Az utóbbi egyenes meredeksége x (ugyanis most t=lnx, x=et, a meredekség tehát et=x), így tükörképének meredeksége 1/x, azaz (lnx)’=1/x.

VI. Megjegyzés A természetes logaritmus elnevezés vélhetően Mercatortól (1668, Logarithmo-technica) származik. Ő határozta meg az alábbi hatványsort:

VII. Megjegyzés A XVI. század folyamán számos olyan probléma került terítékre, amelynek köze volt az e számhoz, de az e elnevezést csak némileg később, Leonhardt Euler adta. A névadó kezdőbetűjének a jellel való egyezése valószínűleg véletlen.

Ajánló Mathworld a Mercator-sorról: Wikipedia a deriválásról: J. J. O'Connor és E. F. Robertson: Az analízis története (MacTutor Matematikatörténeti Archívum)

Az et függvény hatványsora

Viszonylag egyszerű függvények a polinomok.

p(t) = a0 + a1t + a2t2 + a3t3 + ... + antn

Polinomokat pl. könnyű deriválni. A g(t) = tk egytagú polinom deriváltja a t0 pontban:

Ennek alapján megmutatható, hogy a fenti p(t) polinomfüggvény deriváltja:

p’(t) = a1 + 2a2t + 3a3t2 + ... + nantn-1.

Számos olyan függvény, amely nem polinom, előállítható végtelen polinom, azaz hatványsor alakjában:

h(t) = a0 + a1t + a2t2 + a3t3 + ... + antn + ...

A XVII. és a XVIII. században a matematikai, fizikai, kartográfiai stb. problémákban felmerülő függvények jelentős részének előállították a hatványsorát. Pl. Newton (1643 - 1727) már virtuózan bánt a hatványsorokkal. Egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy mely függvényeknek létezik hatványsora és az mely tartományon milyen értelemben állítja elő a függvényt. Ennek részleteibe itt nem megyünk bele.

Adunk egy vázlatos gondolatmenetet az e(t)= et függvény hatványsorának meghatározására. A hatványsor együtthatói meghatározhatók az exponenciális függvény alábbi két tulajdonságából:

a) e(0) = 1,             b) e’(t) = e(t).

Az a) tulajdonságból következik, hogy a0 = 1. A b) tulajdonság egyszerre nagyon sok összefüggést ad az együtthatókra, ha a hatványsort szabad tagonként differenciálni, azaz ha

h’(t) = a1 + 2a2t + 3a3t2 + ... + nantn-1 + ...

Ekkor ugyanis (amennyiben a hatványsor együtthatóira az egyértelműség is teljesül) a két sor összevetéséből:

 tehát

Ebből

IV. tétel:

Szövegdoboz:  
8. ábra
Szövegdoboz:  
8. ábra animációja
8. ábra, a tet függvény és hatványsorána közelítőösszegei

Pl. x = 1 esetén

2. Következmény

ami a korábbi összefüggésnél sokkal jobb lehetőséget ad e kiszámítására:

n
0 1
1 2
2 2,5
3 2,6666666666666666666666666666666666666666666666667
4 2,7083333333333333333333333333333333333333333333333
5 2,7166666666666666666666666666666666666666666666667
10 2,7182818011463844797178130511463844797178130511464
15 2,7182818284589944642854695764748674801584854494907
20 2,7182818284590452353397844906664158861464034345403
21 2.7182818284590452353593574317298071473772510089137
40 2,7182818284590452353602874713526624977572470936999
41 2,7182818284590452353602874713526624977572470937000
42 2,7182818284590452353602874713526624977572470937000

n=10-re-ig, már az első hét, n=21-re az első húsz,  n=41-re pedig az első ötven jegyre jó a kerekített eredmény.

Szoftver ajánló További adatokért lásd az alábbi oldalakat:

A sin z, cos z függvények hatványsora is könnyen meghatározható a függvények 0-beli értékéből és a deriváltjaikra vonatkozó alábbi összefüggésekből:

(sin z)’ = cos z,                     (cos z)’ = –sin z,

és így

(sin z)’’ = –sin z,                  (cos z)’’ = –cos z,

Az et-re már látott gondolatmenet mintájára levezethető, hogy

A hatványsorok segítségével az ez, sin z, cos z függvények a komplex számsíkon is értelmezhetők. Bármely komplex számot is írunk be hatványsor alakjukba mindig konvergens sort kapunk és a kapott függvények komplex értelemben is differenciálhatók lesznek (az ugyanúgy képzett differenciahányadosnak mindenhol van komplex határértéke).

Számoljuk ki példaként eiπ értékét, ahol i2 = -1! Tetszőleges x valós számra

tehát

V. tétel (Euler-formula) eix = sinx + icosx.

Szövegdoboz:  
9. ábra
9. ábra

Geometriai interpretáció: eix az a komplex szám, amelybe az origóból az x forgásszögű egységvektor mutat. Az e alapú exponenciális függvény tehát felcsavarja a komplex számsík képzetes tengelyét az egységkörre. Ebből, vagy a formulába való behelyettesítéssel (eiπ = sinπ + icosπ) megkaphatjuk eiπ értékét:

III. Következmény eiπ = -1.

Wikipedia, the free encyclopedia: The exponential function Wikipedia, the free encyclopedia: Characterizations of the exponential function Julian Havil, Freeman Dyson: Gamma, Exploring Euler's Constant, John H. Mathews: A komplex exponenciális függvény (alsóéves egyetemi óra anyaga) George Cain Komplex függvénytan (egyetemi alsóéves bevezető kurzus)

Az e származtatása: a hiperbola alatti terület

4. Feladat Határozzuk meg az x→1/x hiperbolagörbe x=1 és x=t értékek közti íve alatti I(t)területét!

Szövegdoboz:  
10. ábra
10. ábra, Az ABCE négyszög BC oldala az x→ 1/x hiperbola íve. A négyszög I területe az EC szakasz párhuzamos eltolásakor változik, a piros grafikonon mozog. Vajon a piros grafikon ismert függvény grafikonja?

Határozzuk meg az I(t) függvény deriváltját! Az I(tt)-I(t) differencia a hiperbola x= t és x=tt közti íve alatti területtel egyenlő.

Szövegdoboz:  
11. ábra
11. ábra

Mivel az 1/x függvény monoton fogyó, így

azaz

és így

Találkoztunk már olyan függvénnyel, amelynek deriváltja a reciprokfüggvény. Az V. Megjegyzésben láttuk, hogy az lnt függvény is ilyen. Nyilván tetszőleges c konstans esetén az (c + lnt) függvény is hasonló tulajdon­ságú, és megmutatható, hogy más függvény deriváltja nem az 1/t függvény. Így I(t) meghatározásához már csak a c állandó meghatározása van hátra. Mivel I(1) = ln1=0, így c=0, I(t)=lnt.

Az e szám III. definíciója: e az a szám, amelyre az 1/x függvény grafikonja alatti terület 1 és e között egységnyi.

VIII. Megjegyzés Fenti eredményünk segítségével jó becslés adható az
úgynevezett harmonikus összegre.

Szövegdoboz:  
12.a. ábra
12.a. ábra, Az 1/x alatti terület alsó becslése
Szövegdoboz:  
12.b. ábra
12.b. ábra, Az 1/x alatti terület felső becslése

Az 1/x függvény görbe alatti, x=1 és x=n (n egész szám) értékek közötti területre az x-tengely egész beosztásaira emelt téglalapokkal (lásd a 12.a. és b. ábrát) az alábbi alsó és felső becslés adható:

Ebből, a jobb oldali egyenlőtlenséget n helyett (n+1)-re alkalmazva:

tehát a pozitív egész számokon értelmezett H(n) függvény „alig” tér el az lnn függvénytől.

IV. Következmény: A pozitív egész számok reciprokösszege végtelenhez tart:

IX. Megjegyzés Leonhardt Euler a fent említett Következmény, valamint a Számelmélet Alaptételének segítségével igazolta, hogy végtelen sok prím van. Gondolatmenetét alább vázoljuk.
VI. Tétel: a prímszámok száma végtelen.
Euler gondolatmenete:

Ismeretes az

azonosság, amelyből

Ha |x|<1, akkor így

Tegyük fel, hogy a prímek száma véges. Itt felsoroljuk őket: p1, p2, …, pk. Ebben az esetben az

szorzat értéke is egy véges szám. Másrészt azonban

Képezzük úgy a π szorzatot, hogy a fenti jobb oldali végtelen összegeket szorozzuk össze!

A π kifejezés ebben a formában egy végtelen összeg, melynek tagjai

alakúak, ahol az α1, α2, …, αk kitevők nemnegatív egész számok.  A Számelmélet Alaptétele szerint (minden egész szám egyértelműen írható fel prímszámok szorzataként, azaz alakban) a π összeg tagjai épp a pozitív egész számok reciprokai. Megmutatható, hogy az adott szituációban a végtelen összeg értéke nem függ a tagok sorrendjétől, így
ami ellentmond annak, hogy a π szorzat értéke véges. Az ellentmondás mutatja, hogy végtelen sok prímszám van.

A H(n) harmonikus összeg és ln n értékének különbségét szemléltetjük a 13. ábrán és bevezetünk rá egy jelölést. A piros területösszeg:

Szövegdoboz:  
13. ábra
13. ábra, A harmonikus összeg és a logaritmus

általában

Euler-Mascheroni konstans (γ) A 13. ábrán látható grafikon elképzelt folytatásán a piros területek végtelen összege, azaz

X. Megjegyzés: nem ismert, hogy a γ szám racionális, vagy irracionális.

Törtek és lánctörtek

Minden racionális szám felírható

alakban, ahol a0 egész szám, a1, a2, a3, …, an pedig pozitív egész számok. A fenti emeletes törtet, – úgynevezett véges lánctörtet – röviden így szokás lejegyezni: [a0, a1, a2, a3, …, an]. Az

törteket a láctört kezdeti részlettörtjeinek nevezzük. Minden irracionális számhoz van olyan lánctört, amelynek kezdeti részlettörtjei olyan sorozatot alkotnak, amely hozzá tart. Ráadásul ez a lánctört (tehát a végtelen sok ai együttható) egyértelmű. Alább egy feladaton keresztül ismerkedünk meg a lánctörtalak képzésével.

Szövegdoboz:  
14. ábra
14. ábra

5. Feladat

Egy 10 cm×27 cm-es téglalap alakú papírlapnak behajtjuk a sarkát (a kisebbik oldalt ráhajtjuk a nagyobbikra) és 10 cm oldalú négyzeteket hajtogatunk belőle, amennyit csak lehet.

A négyzeteket levágjuk, és a megmaradó csíkból olyan négyzeteket hajtogatunk, amelyeknek az oldala a papír­csík kisebbik oldalával egyezik meg (esetünkben 7-tel). Ebből is annyit hajtogatunk, amennyit csak tudunk. A négyzetet levágjuk, és a megmaradó csíkból hasonló módon mindig négyzeteket hajtogatunk, egészen addig, amíg sikerül a papírcsíkot csupa négyzetre hajtogatni.

Véget ér-e véges sok lépésben az eljárás? Milyen méretű négyzetekből hányat kapunk?

Megoldás

Maradékos osztásokat hajtunk végre:

Szövegdoboz:  
15. ábra
15. ábra

                27 = 2·10 + 7,

                10 = 1·7 + 3,

                  7 = 2·3 + 1,

                  3 = 3·1 + 0.

Szövegdoboz:  
16. ábra
16. ábra

Az eljárással a téglalapot 2 db 10×10-es, 1 db 7×7-es 2 db 3×3-as és 3 db 1×1-es négyzetre vágjuk.

XI. Megjegyzés

A feladatban vizsgált eljárás az Euklideszi algoritmus. Ennek segítségével meghatározható két pozitív egész szám legnagyobb közös osztója a számok prímtényezős alakjának meghatározása nélkül, csak kivonással:

(27, 10) = (17, 10) = (7, 10) = (10, 7) = (3, 7) = (7, 3) = (4, 3) = (1, 3) = (3, 1) = (2, 1) = (1, 1) = (0, 1) = 1,

vagy kissé gyorsítva, maradékos osztással:

(27, 10) = (7, 10) = (10, 7) = (3, 7) = (7, 3) = (1, 3) = (3, 1) = (0, 1)=1.

Szövegdoboz:  
17. ábra
17. ábra

A fent vizsgált eljárás arra is alkalmas, hogy megbecsüljük a törtet kisebb nevezőjű törtek segítségével. Az első hajtogatást, a kisebb oldal behajtását annyiszor tudjuk elvégezni, amennyi a tört egész része:

A megmaradt rész méretei egyszerű kivonással állapíthatók meg:

tehát a rövidebbik oldal 7, a hosszabbik 10. -re az első becslésünk a 2, a hiba

Szövegdoboz:  
18. ábra
18. ábra

A továbbiakban a hibatag reciprokával, -del dolgozunk tovább.

Szövegdoboz:  
19. ábra
19. ábra

Ez a becslés az eredeti törttel kapcsolatos becslést is pontosítja. Térjünk vissza a reciprok értékre:

Menjünk tovább!

így

Menjünk tovább!
így
tehát megkaptuk törtünk lánctört alakját:   Látható, hogy a lánctört i-edik együtthatója (i=0, 1, 2, …)  a nagyságrendi sorban (i+1)-edik méretű egyforma négyzetek száma.

A lánctört alak előnye a tizedestört alakhoz képest, hogy minden racionális szám esetén (és csakis azoknál) véges. Ez állítás lényegében egyenértékű azzal, hogy az euklideszi algoritmus véges. Mely számoknak ismétlődő a lánctört alakja?

Egy számról akkor mondjuk, hogy algebrai szám, ha van olyan egész együtthatós polinom, aminek gyöke. Az ilyen polinomok közül a legalacsonyabb foka az algebrai szám foka. A  és  (φ az „aranymetszés” konstansa) másodfokú algebrai számok. Egy szám lánctört alakja pontosan akkor periodikus (nem feltétlenül az elején kezdődik a periódus), ha másodfokú algebrai szám.

Pl.:

Gyakran előfordul, hogy valamely c irracionális számot racionális számokkal szeretnénk közelíteni. Ha rögzítjük, hogy a nevező legfeljebb mekkora lehet, akkor a szóbajövő törtek között létezik egy, amelynek eltérése c-től minimális. Ezt a törtet a c valós szám legjobb közelítésének nevezzük. Természetesen egy törtnek több különböző legjobb közelítése is van aszerint, hogy mekkora nevezőt engedünk meg. Nevezetes tény, hogy a legjobb közelítések a c szám lánctört alakjának kezdeti részlettörtjei.

Pl. φ legjobb közelítései a

törtek, azaz a  alakú számok, a szomszédos Fibonacci-számok hányadosai.

π és e nem racionális, sőt nem is algebrai számok. Az ilyen számokat transzcendensnek nevezzük. Az e π transzcendenciáját Hermite igazolta 1873-ban, a π-ről ugyanezt Lindemann mutatta meg 1882-ben. π lánctört alakjában nem sok szabályosság fedezhető fel:

,

Az első öt kezdeti részlettörtnek megfelelő legjobb közelítő tört:

Az e szám lánctört alakja sem periodikus, mégis, feltűnő benne a szabályosság:

és így tovább.

Szoftver ajánló Az e számítása lánctört alakjának kezdeti részlettörtjeivel:

Alapos könyv a lánctörtekről magyarul (pl. transzcendens számok konstrukciója):
Maurer I. Gyula: Tizedes törek és lánctörtek,
Dacia könyvkiadó, Kolozsvár-Napoca, 1981
A lánctörtek első előfordulásai, eredeti cikkek angol fordításai:
D. E. Smith: A Source Book in Mathematics (benne: Bombelli és Cataldi a lánctörtekről),
Dover Publications, New York, 1959 (az 1929-es első kiadás változatlan utánnyomása)
http://www.amazon.com/Source-Mathematics-David-Eugene-Smith/dp/0486646904
Cinderella animáció: Összefoglalók: Egyéb:
Edward G. Dunne: Zongorák és lánctörtek,
Mathematics Magazine, vol. 72, no. 2 (1999), 104-115.
http://www.research.att.com/~njas/sequences/DUNNE/TEMPERAMENT.HTML

Most a korábban említett állítások közül egyet igazolunk is.

VII. Tétel: e irracionális.

Bizonyítás

Tegyük fel az állítással ellentétben, hogy e racionális, legyen nevezője k.

Szorozzunk be k!-sal és jelöljük a  egész számot N-nel!

Mivel  pozitív egész, ezért ellentmondásra jutottunk. Tehát e tényleg irracionális.

Bár a téma klasszikus, mégis az mai napig elég sok számról – pl.:  – eldöntetlen a kérdés, hogy irracionális-e. -ről viszont tudjuk, hogy transzcendens.

Néhány különleges, π-t előállító sor

A π-nek léteznek egyéb előállítási módjai is:

VIII. Tétel (Gregory 1671, Leibniz 1673)

Bizonyítás (vázlat)

A fenti formula egy általánosabb összefüggés speciális esete. Az arctgx függvény hatványsora:

Ez a hatványsor |x|<1 és x=1 esetén konvergens. Az x=1 helyettesítéssel épp a bizonyítandó állítást kapjuk.

Az arctg függvény a tg függvény inverze. Nem nehéz belátni, hogy deriváltja:

Másrészt ismeretes, hogy

amiből az a = x2 helyettesítéssel és az n→∞ határátmenettel adódik az  függvény hatványsora. Ha |x|<1, akkor:

Minek a deriváltja lehet a jobb oldali végtelen sor? Messzemenően nem nyilvánvaló, de itt is működik, hogy tagonként próbálkozunk: az „1” az „x+c1” függvény deriváltja, a „–x2” a  függvényé ... A konstansokat összevonva:

ahol a c állandó a 0 behelyettesítése után 0-nak adódik, bizonyítva(?) az állítást.

E különleges összefüggésre a rácsgeometria és a számelmélet módszereit használó másik bizonyítást írt le Laczkovich Miklós a Középiskolai Matematikai Lapok 1983. évi 3. számában „Osztók és rácspontok” címmel megjelent cikkében. A cikk elérhető a neten is: http://www.sulinet.hu/komal/.

Sajnos a Gregory és Leibnitz által talált sor nagyon lassan tart a π-hez. Machin talált rá, hogy sorukkal miképp lehet gyorsabban megközelíteni π-t.

IX. Tétel (Machin formulája)

Ebből a formulából az arctg függvényre fent kapott sor alkalmazásával

a sor első néhány részletösszege és a hiba:

1

0,04167094473656659417
2 -0.00099562426373292416
3 0.00002837573524118658
4 -0,00000088140761594344
5 0,00000002881460627878

A tizedik közelítőösszegnél a hiba abszolútértéke 1,55·10-15 alatt van.

6. Feladat Igazoljuk Machin formuláját!

Megoldás

Alkalmazzuk a tangens függvény addíciós formuláját, a kétszeres szög tangensére vonatkozó összefüggést!

Ha , akkor  és ehhez hasonlóan  Végül  amelyből a két oldal arcustangensét véve következik Machin formulája.

Szoftver ajánló A számítások láthatók, folytathatók az alábbi fájlokban.

Ajánlott olvasmány: Xavier Gourdon & Pascal Sebah: Numbers, constants and computation:
http://numbers.computation.free.fr/Constants/constants.html
ezen belül elsősorban a constants/Archimedes’constant π/The classic period fejezet és a „π and its computation through the ages” cikk:

Összefüggések több nevezetes konstanssal

A végtelen sorokkal való játszadozás veszélyeire, valamint e és π kapcsolatára is utal következő példánk. Ha előbb vizsgált végtelen sorunkat átrendezzük, akkor megváltozik az összeg eredménye:

X. Tétel

Általában, ha egy végtelen sor abszolút konvergens, azaz a sor tagjainak abszolútértékeiből álló összeg korlátos, akkor a sor „büntetlenül” átrendezhető, azaz összege nem változik ilyen módosításnál. Ha azonban a sor nem abszolút konvergens, pl. most az

összeg értéke minden korlát fölé nő, akkor átrendezésekor módosulhat az értéke.

Az n! függvény értékét egy rekurzív eljárással számítjuk ki. Ahhoz tehát, hogy kiszámoljuk pl. 2007!-t, ki kell számítanunk 2006!, 2005!, ... 2!, 1! értékét is. Lehet-e ezt másképp csinálni? Klasszikus probléma olyan c konstans keresése, amelyre

Ilyen univerzális, n-től független konstans nincs, de majdnem van. Egy hasznos összefüggés, amelyben e és π együtt szerepel:

XI. Tétel (Stirling-formula): 

Az első néhány n-re:

n
n!
1
1 0,92213700889578911688
2
2 1,9190043514889831579
3
6 5,8362095913458639956
4
24 23,506175132893293432
5
120 118,01916795759007999
6
720 710,07818464218477371
7
5040 4980,3958316124608996
8
40320 39902,395452656707907
9
362880 359536,87284194826047
10
3628800 3598695,6187410359216
11
39916800 39615625,050577483915
12
479001600 475687486,47277590114
13
6227020800 6187239475,192710268
14
87178291200 86661001740,598787291
15
1307674368000 1300430722199,4658517

A „≈” jel aszimptotikus egyenlőséget jelent: a két oldal hányadosa 1-hez tart, ha n-nel tartunk a végtelenbe.

P(n) az n egész szám partícióinak száma, tehát azt mondja meg, hogy hányféleképpen állítható elő az n egész szám pozitív egészek összegeként, ha a sorrend nem számít.  Pl. P(4)=5, hiszen

4=3+1=2+2=2+1+1=1+1+1+1,
míg P(5)=7, hiszen
5=4+1=3+2=3+1+1=2+2+1=2+1+1+1=1+1+1+1+1
(az egytagú összeg is összeg).

XII. Tétel (Hardy és Ramanujan, 1918):

Az egyenlőség itt is aszimptotikus egyenlőséget jelent.

Mathworld Wikipédia a

Szoftver ajánló: A számítások láthatók, folytathatók az alábbi fájlokban.

A Bázeli probléma

A XVII. században többet is megpróbálták meghatározni a négyzetszámok reciprokösszegét, tehát a

végtelen összeget. Jacob Bernoulli 1689-ben megjelent könyvében már némi előrehaladást ért el ezzel kapcsolatban. Észrevette, hogy
és így

Az általa ilymódon exponált kérdés „Bázeli probléma” néven vált híressé. Majdnem ötven évet kellett várni, míg sikerült meghatározni a vizsgált összeget.

XIII. Tétel (Euler, 1734)

Euler bizonyításának vázlata:

Tekintsük a

függvényt. Ismeretes, hogy ha egy polinom gyökei x1, x2, …, xn és a polinomnak nincs más gyöke, akkor ez a polinom a(xx1)· (xx1)×…· (xxn) alakban – úgynevezett gyöktényezős alakban – írható, ahol a megfelelő valós vagy komplex szám. Ennek az állításnak egy variációja arra az esetre vonatkozik, amikor a polinom konstans tagja 1. Az ilyen polinom gyöktényezős alakjának kényelmes formája:

Euler a p(x) függvényt polinomnak kezelte és felhasználta, hogy gyökei csak a valós számegyenesen vannak. Ottani gyökeit jól ismerjük: ±π, ±2π, ±3π, …. Az x=0 érték gyöke a sinx függvénynek, de p(x)-nek már nem, ez jól látszik a végtelen sorából. Mivel a konstans tag itt 1, így

azaz

Hasonlítsuk össze a két oldalon x2 együtthatóját!

amiből (–π2)-tel való átszorzás után kapjuk a bizonyítandó állítást.

A Bázeli probléma könyvben és a neten Euler: The Master of us all,
Mathematical Association of America, Dolciani Mathematical Expositions No. 22, 1999. ISBN 0-88385-328-0,
http://www.amazon.com/Euler-Master-Dolciani-Mathematical-Expositions/dp/0883853280
Ed Sandifer: How Euler did it, Ed Sandifer: Euler’s Solution of he Basel Problem – The Longer Story, Wikipédia: A Basel probléma (egy másik bizonyítás is)

XII. Megjegyzés

Bemutatjuk az előbb kapott eredmény egy számelméleti következményét. Állítjuk, hogy annak esélye, hogy két véletlenszerűen választott pozitív egész szám relatív prím épp  Alább pontosítjuk az állítást.

XIV. Tétel: Válasszunk ki az 1, 2, 3, …, N  egész számok között kettőt véletlenszerűen (mindegyik szám egyenlő eséllyel választható elsőnek kihúzott számnak és másodiknak is). Jelöje vN annak valószínűségét, hogy a két szám relatív prím egymáshoz. Ekkor

Bizonyítás vázlat:

Két szám pontosan akkor relatív prím egymáshoz, ha nincs közös prímosztójuk. Annak esélye pl. hogy az 1, 2, 3, …, N számok közül egyet kiválasztva páros számot kapunk  illetve alig tér el ettől (ha N páratlan). Annak esélye, hogy mindkét kiválasztott szám páros Végül annak esélye, hogy a két kiválasztott számnak nem közös osztója a 2

Ehhez hasonlóan, annak esélye, hogy a két kiválasztott számnak nem közös osztója a p prím

Annak esélye, hogy egyik prím sem közös osztó a

végtelen szorzattal egyenlő. Vegyük észre, hogy
így
hiszen minden négyzetszám egyértelműen írható fel különböző prímek páros kitevőjű hatványának szorzataként.

A kapott tört a négyzetszámok reciprokösszegének reciproka, tehát értéke

XIII. Megjegyzés Olyan számokból, melyek különböző prímszámok szorzataként állnak elő n-ig kb.: db van.

XIV. Megjegyzés Bernhardt Riemann (1826-1866) vezette be a
jelölést. ζ(s) – ejtsd „a Riemann-féle dzeta függvény az s helyen” –tehát egy végtelen összeg, egy határérték. Láttuk, hogy ζ(1)=∞ és  Megmutatható, hogy ha s>1, akkor  egy véges szám, tehát a hozzá tartozó sor konvergens. A dzeta függvény sokat elmond az egész számok világáról, láttuk pl. hogy az 1 helyen felvett „értéke” a prímszámok számával, 2-beli értéke a relatív prímséggel kapcsolatos. Riemann megmutatta, hogy a dzeta függvény kiterjeszthető a komplex számsíkra és ott csak s=1-ben van szingularitása. Riemann azt sejtette, hogy a dzeta függvény minden zérushelye olyan komplex szám, amelynek valós része ½. Sejtéséből nagyon erős állítások következnének a prímszámok eloszlásával kapcsolatban. A Riemann sejtés már majdnem 150 éve eldöntetlen, a Clay Intézet 1 millió dollárt ajánlott a megoldónak.

XV. Megjegyzés A ζ függvény az 1-ben ahhoz hasonlóan viselkedik, mint az 1/x függvény a 0-ban. Megmutatható, hogy
ahol a γ állandó nem más, mint az Euler-Mascheroni konstans.

XVI. Megjegyzés Megmutatható, hogy
és általában ahol s páros egész szám, Q pedig racionális.

7. (Házi) feladat Mutassuk meg, hogy a dzeta függvény felírható az alábbi végtelen szorzat formájában (a pn sorozat a prímszámok sorozata, mindegyik prímet tekintetbe kell venni):

A „nézd és mondd!” sorozat

Ugorjunk a XX. századba, hogy találkozzunk napjaink egy furcsa konstansával!

Írjunk le egy számjegyekből álló sorozatot! Pl.: 13 (2)      
Most írjuk le, amit látunk! 1 darab 1-es és 1 db 3-as. Röviden: 1113 (4)     [2]
Most mit látunk? 3 db 1-es, 1 db 3-as: 3113 (4)     [1]
És így tovább: 132113 (6)     [1.5]
  1113122113 (10)     [1.66666667]
  311311222113 (12)     [1.2]
  13211321312113 (14)     [1.16666667]

Ezzel a módszerrel tetszőleges számjegysorozatból indulva képezhetünk számjegysorozatot. Az érdekel bennünket, hogy milyen hosszú lehet ez a sorozat, le lehet-e írni a hosszát egyszerű általános képlettel. A fenti példában a sorok mellé, kerek zárójelbe írtuk az aktuális sorozat hosszát, szögletes zárójelbe az egymást követő elemek hányadosát.

Szoftver ajánló A http://www.btinternet.com/~se16/js/looknsay.htm weboldalon találhatunk egy sorozatgenerálót, ott lekérhetjük tetszőleges számjegysorozatból kiindulva a sorozat elemeit és azt is leolvashatjuk, hogy mennyi az egymást követő sorozatok hosszának hányadosa. Az alsó, hosszú sorba beírjuk a vizsgálandó sorozatot és a „Look and Write” gombra való ismételt klikkeléssel kapjuk az egymást követő elemeket, feltüntetve hosszukat és az egymást követő elemek hosszának arányát.

A számítások láthatók, folytathatók az alábbi fájlokban is. Az itt található Maple és Mathematica fájlokban nyomonkövethető a 20. ábra létrehozása is.

Az 13 kezdeti sorozatból indítva 50 léptetés után 1 766 402 hosszúságú sorozatot kapunk, amely az előző sorozat hosszának 1,3030887 –szerese. A programmal játszogatva észrevehetjük, hogy az arány értéke egy idő után már keveset változik.

20. a. ábra. Az 13-ból indított „nézd és mondd” sorozat első 40 elemének hossza
20. b. ábra. Az 13-ból indított „nézd mondd” sorozat egymást követő elemei hosszának aránya

Egy 1986-ban megjelent írásában John Conway megmutatta, hogy ha nem a 22 sorozatból indítjuk a rekurziót, akkor az egymást követő elemek aránya mindig ugyanahhoz a λ∼1,30357727 számhoz tart, tehát az n-edik sorozat hosszát aszimptotikusan a c·λn képlet adja meg (a sorozat hosszának és e kifejezés értékének hányados 1-hez tart, ha n tart a végtelenhez). A c szám ugyan függ a sorozat kezdeti elemétől, de λ nem.

Gondolhatnánk, hogy a λ konstans is transzcendens, de ez tévedés. A λ szám irracionális, de algebrai, a legkisebb olyan racionális együtthatós polinom, amelynek gyöke a λ épp 71-edfokú. Íme:

x71x69 − 2x68x67 + 2x66 + 2x65 + x64x63x62x61x60x59 + 2x58 + 5x57 + 3x56 − 2x55 − 10x54 − 3x53 − 2x52 + 6x51 + 6x50 + x49 + 9x48 − 3x47 − 7x46 − 8x45 − 8x44 + 10x43 + 6x42 + 8x41 − 5x40 − 12x39 + 7x38 − 7x37 + 7x36 + x35 − 3x34 + 10x33 + x32 − 6x31 − 2x30 − 10x29 − 3x28 + 2x27 + 9x26 − 3x25 + 14x24 − 8x23 − 7x21 + 9x20 + 3x19 − 4x18 − 10x17 − 7x16 + 12x15 + 7x14 + 2x13 − 12x12 − 4x11 − 2x10 + 5x9 + x7 − 7x6 + 7x5 − 4x4 + 12x3 − 6x2 + 3x − 6.

A Conway konstans ennek a csinos polinomnak a legnagyobb abszolútértékű gyöke.

Ajánló John Conway eredeti cikke:
"The Weird and Wonderful Chemistry of Audioactive Decay"
(az Open Problems in Communication and Computation kötetben, melynek szerkesztői Thomas M. Cover, B. Gopinath, Springer (December 1987)
ISBN: 0-387-96621-8).
http://www.amazon.com/Problems-Communication-Computation-Thomas-Cover/dp/0387966218
Wikipedia a Nézd és mondd sorozatról: Mathworld a Nézd és mondd sorozatról: Sorozatgenerátor: